Joggal tehetik fel a kérdést: miért is érdemes megbízást adni nekünk? Mitől éri ez meg?
Nos, elsősorban azért, mert nem Önök (a megbízó cég) bajlódnak(ik) a feladattal (ráadásul nem kerül egy vasukba sem, sőt, pénzt spórolunk….és időt…ami ugye nagyban fedi egymást).
Hadd szemléltessük mindezt egy példán keresztül: Legyen az adott cég mondjuk egy könyvelőiroda, 10-15 -zömében nőnemű- alkalmazottal. Az ő ellátmányuk (irodaszer, ásványvíz, kávé, tisztítószer, stb.) beszerzése a tapasztalatok szerint többnyire úgy történik, hogy havonta 2 vagy 3 kolleginát kizavarnak a legközelebb eső hipermarketbe.
Ők kimennek, bevásárolnak, "haza" cipelik a cuccot. Ám ez nem jó a történetünk szereplői közül SENKINEK.

Ugyanazon a témán rágódunk, nem is tehetünk mást: hogy' fordulhat elő az, hogy egy hipermarket pénztárosa az árubevitelnél minimum egy NAGYSÁGRENDET téved?? (oké, hogy stressz, meg kapkodás és a többi...de akkor is?!)
Az is megeshet persze, hogy a bevásárlás önmagában véve is nagy (és nem feltétlenül mint élmény). De tulajdonképpen mitől is lesz naggyá?
Érdekes esetekben nincs hiány mindennapi túráink során, következzen a legfrissebb, amelyik egyben arra is rávilágít, vajon mennyi alapja van a közszájon keringő hipermarketes-lehúzós városi legendáknak.
Adott esetben az elköltött összegtől, netán a megpakolt bevásárlókocsi számától-súlyától, esetleg a hipermarketben eltöltött idő hosszától.
Ezúttal a zöldségpiacon -szakmabeliek kedvéért a földes áruk területén- tekintettünk körül. (Elképzelhető, hogy csak körülnéztünk, akkor viszont ez egy zöldségpiaci kitekintés, ahogy tetszik.)
Minden szíves érdeklődőtől elnézést kérünk!
A hajnali induláskor még mi magunk se hittük volna, de már a mai kanyar felénél elkezdtünk vetkőzni – természetesen a jóízlés szabta határokon belül (azt természetesen kár is volna tagadni, hogy korábban, a nyári nagy melegekben jól esett gatyára vetkőzve fújni egyet pakolás után a furgon hátának takarásában. Mindez már csak emlék...).
Mármint a nagybevásárlás és a rendelésre történő vásárlás között. Előbbiről már értekeztünk bőséggel itt:
Technikai okokból kimaradt néhány nap, már ami a bejegyzéseket illeti. Boldogan számolnánk be tengerentúli körútról (bár az nem fér bele pár napba, állítólag), de igazából csak a szürke időhiány az ok.
A tegnapi nap folyamán lesett, de terítékre csak ma kerülő árakkal kedveskedünk. A könnyebb értelmezhetőség kedvéért megjegyezzük, hogy a „legmagasabb” ár nem az univerzum egészére vonatkozik, hanem az általunk látogatott üzletekben látott legalacsonyabb árak közül a legmagasabbra. Azaz felfelé sose licitálunk, lefelé viszont megyünk, ameddig csak lehet.
A tegnapi nap biza elment mellettünk. Csak ma reggel konstatáltuk a tényt, hogy tegnap bizony bejegyzés nélkül maradtunk.
Ismét vidéken kószálunk, és egyelőre még nem áll módunkban semmi vérfagyasztó fejleményről beszámolni, leszámítva a dunántúli ködöt, amit sikeresen átszeltünk.
Néha a legjobb szándékú kezdeményezés is akadozik a megvalósítás fázisában (erre a gyönyörű modorosságra a hétfő reggelen kívül más mentségünk tényleg nincs, de ha már leírtuk, intő példaként benn is hagyjuk. A nap mindenesetre süt:-).
Szöget ütött a fejünkbe egy érdekes tendencia. A korábbi trenddel ellentétben az egyik nagy hipermarketben mostanában kimondottan alacsony és vézna biztonsági őröket figyelünk meg (szó szerint már-már gyerekméretű, madárcsontú figurákról beszélünk).
Magyarázhatnánk fáradtsággal, és talán el is fogadná az értő közeg, mégsem érezzük úgy, hogy volna mentségünk: elhagytuk a mappánkat, szőröstűl-bőröstűl, árakkal és jegyzetekkel egyetemben. (volt erre már korábban is példa, kétszer is emlékezetből fejeztünk be vásárlást)
Addig azért nem süllyedünk kérem, hogy kvázi időugrásként
Vannak napok, amikor kizárólag a rutin mozgatja a gépezetet, és a nap végén (vagy épp az elején), is fejezetten facsarnunk kell az agyunkat, hogy valami ép ésszel elfogadható sztorit tálaljunk az értő közönség számára.
Vidéki kiküldetésben járjuk a helyi
Szerencsére
A ma hajnali körútunk rövidsége folytán nem jutott idő arra, hogy értékelhető adatbázist gyűtjsünk az érdekes árakból. Az viszont feltűnt, hogy az árképzés még mindig nélkülöz minden logikát, ami persze nem meglepetés.
Az ősziesre forduló nyárutó hétvégéjén is találkoztunk igen érdekes árakkal. Szinte szó szerint mellbevágó volt az a lökéshullám, ahogy a embertömeg felduzzadt, és alig tíz perc alatt kb. a duplájára dagadt, valamikor negyed kilenc körül a „madaras teszkóban”, Budaörsön.
Meg sem próbálunk úgy tenni, mint aki nem büszke. Naná, hogy azok vagyunk, egy ügyfelünk olyan mértékben elégedett velünk, hogy ezt hajlandó "pöcsétes" írásba is adni.
Bizonyára találkoztak már azzal, hogy összes igyekezetük ellenére is akadt valaki, aki rálicitált az Önök által mondottakra (oké, az egy dolog, hogy vannak ennek a műfajnak avatott specialistái is, de akkor is).