Szöget ütött a fejünkbe egy érdekes tendencia. A korábbi trenddel ellentétben  az egyik nagy hipermarketben mostanában kimondottan alacsony és vézna biztonsági őröket figyelünk meg (szó szerint már-már gyerekméretű, madárcsontú figurákról beszélünk).

A magunk részéről sem esztétikailag, sem hajlamok alapján nem vonzódunk a dupla XL-es kopaszokhoz, de ez a másik véglet már a paródia határát súrolja.

Ugyanebben a bevásárlóközpontban figyelhetjük meg, hogy nagyon sok (gyakorlatilag minden második) bevásárlókocsi ráz. Jól olvasták, ráz, miután feltöltődik statikus elektromossággal, viszont hiányzik az elejéről a csilingelő láncocska, amelyik levezetné…ellopták a színesfém tolvajok?

Az is érdekes még, hogy ELVBEN minden árut fel kell pakolni a futószalagra. Ehhez képest a megvalósítás elég széles skálán szóródik, a teljes engedékenységtől (pénztáros feláll, megtekinti a kocsiban maradt cikkeket, leül, beüti), a konstruktív szabálykövetésen át (Toljam ki, ott jobban látja, kicsit mozgassam meg, emeljem fel, „Tetszik tudni, hogy a „figyelő szemek” kielégüljenek”) a rigorózus szabálykövetésig („nem, kérem, ki van írva, tessék mindent felrakni…jó, akkor bezár a kassza, hívom a menedzsert…ugye, hogy egy férfival már nem mer keménykedni MAGA SZEMÉT????”)