Azaz most szándékosan magunk ellen beszélünk, vagy ha úgy tetszik, megpróbálunk vitába szállni magunkkal. A végén természetesen mi győzünk.

Miről is lamentálunk? Természetesen arról, hogy szükség van-e a szolgáltatásunkra. Hogy kinek? Ez a kérdés…

Jelen pillanatban, a saját bőrünkben ülve természetesen csak korlátozott mértékben tudjuk elképzelni az Önök álláspontját.

Alapfeltevésként mindenesetre fogadjuk el, hogy a nagybevásárlás szükséges, az viszont nem, hogy a vele járó terheket (cipekedés, sorban állás, idő vesztegetése, etc.) Önök viseljék. Azaz a szükségszerű nem kell szükséges ROSSZ legyen.

Valahogy olyan ezt, mint a bejárónő/takarítónő kérdése: nem vitás, hogy mindent meg tudunk mi is csinálni, amit ő. DE nem szeretjük csinálni. ÉS adott esetben ő sokkal gyorsabban és/vagy szebben elvégzi a házimelót.

Ilyen megközelítésből tehát mindenkinek „jól jövünk”.

Igenám, elsőként azonnal felmerül a költség kérdése. Azaz „jó lenne, de nincs rá keret.”
Büszkén állíthatjuk, hogy erre van megoldás, ugyanis a rendszer eleve úgy működik, hogy nem kérünk semmilyen díjat.

ALAPELV: Önök megjelölik, hol vásárolnának, és azt az árat fizetik - ezen felül semmit.

Másik ellenérv, hogy „szeretünk vásárolni, nálunk ez amolyan családi program.”
Ebben az esetben nem Önök a potenciális ügyfelek, kitartást és jó egészséget kívánunk.

Szégyelljük bevallani, de vagy mi vagyunk fantáziátlanok, vagy tényleg nincs több, mindenesetre mi összesen ezt a két ellenérvet tudtuk felsorolni.

Azaz semmi okot nem találunk arra, hogy ne bennünket bízzanak meg, hacsak nem a konkurencia vásárlás elkötelezett szerelmesei.

Nos, valóban azok?