Szerencsére Nem tudjuk írásban reprodukálni Joe Pesci hanghordozását Leo Getz-ként, de attól még: Oké-oké. Valóban kissé hosszú idő az egy hét két epizód között (illetve dehogyis, anno domino a Sandokan is minden héten csak egyszer ment –ismétlés nem számít!), mindenestre legyünk pozitívak, és örüljünk az újabb résznek.

Ebből az derül ki, hogy az eddig felsoroltak mellett miért is kényelmesebb ágyban párnák közt vagy éppen fotelből vásárolni. Más szavakkal, KÉNYELEM a vásárlásban helyett 2. rész.

Eltekintünk a korábbiakban leírtak duplikálásától (hatásos tartalom növelő fogás, mégse élnénk vele), inkább leírjuk, hogy nem tesszük ezt, az sokkal talán elegánsabb:-)

Ott tartottunk, hogy virtualice kezdenek belépni álmaik hipermarketébe, de nincs apró a kocsihoz. Ez a gond megoldódik, ha mi vásárolunk.

Emellett még NEM kell:
- pisilni, és közben idegeskedni, hogy ki viszi el a kocsit, amíg a wc-n vagyunk;
- magyarázni a biztonsági őrnek, hogy a doboz cigit/kólát/rágót máshol vettük;
- látszólag olcsón gondolavégről árut lekapkodni, majd otthon fejet fogni;
- hangosba bemondatni, hogy „aki a húspult elől eltolta, az most hozza is vissza a kocsit";
- tömegben szlalomozni, elnézést kérni, dühöngeni, amikor nekünk jönnek;
- rosszul kirakott árut drágán megvenni, majd;
- pénztárnál kasszással lüktető fejjel vitatkozni, majd;
- Vevőszolinál sorban állni, magyarázni;
- kivárni, amíg a kretén ebédjeggyel fizet huszonezres számlát;
- esőben tolni a teli kocsit, és nézni, ahogy szétázik a papírzacsiban a kenyér;
- karton ásványvizeket emelgetni, otthon emeletre cipelni;
- szentségelni, mert kilyukadt a tej
- visszarohanni kasszától (kétszer) az elfelejtett termékért.

Valós, nap, mint nap megtörténő esetek a fentiek. Aki nem hiszi, próbálja, aki próbálta tudja, és nem erőlködik, hanem nekünk szól.