Igyekszünk igazodni az ígéretünkhöz (két egymást követő nap amúgy is modortalanság nem megtartani a szavunkat), és máris görgetjük az érveket egymás mellé a KÉNYELEM címszó alatt.

Miért is jelent fokozott kényelmet, ha valaki nem maga vásárol, hanem ránk bízza (Elismerjük, ebben a formában ez egy kicsit álnaiv, de –bevalljuk- sose állt tőlünk túl távol némi, még épp vállalható mértékű színpadiasság)?

Hangsúlyozzuk, hogy most csak és kizárólag kényelmi szempontok szerint vizsgálódunk.

A többi beígért tényező: olcsóság, időtakarékosság, egyszerűség, gyorsaság és megbízhatóság meg amit még kitalálunk majd a következő napokban következik.

Nézzük egy picit a dolgokat a tükör túloldaláról: Mit NEM kell csinálni, mivel nem szembesül a T. Ügyfél, ha mi megyünk helyette a csatába?

NEM KELL:
- felkelni a karosszékből (vagy ágyból, ki hogy szereti);
- pénzt, iratokat, lakáskulcsot, stb. összeszedni;
- elindulni, autózni, üldögélni és őrjöngeni a dugóban;
- hessegetni a hajlékony bérkoldusokat/ablakmosókat a piros lámpánál;
- parkolóban kóvályogni, kretén bevásárlókocsisokat kerülgetni;
- 100-ast keresgélni a kocsihoz, ennek hiányában;
- anyázni, majd;
- bemenni az első újságoshoz váltani, aki persze beint, úgyhogy megint;
- Anyázni, majd;
- Vásárolni vmi kamu cuccot, mondjuk egy rágót, h felváltsa mégis.

Felpillantva úgy ítéljük meg, hogy első lélegzetre 10 érv épp elég. Valószínűleg eddig is kiderült, hogy egy csomó -látszólag- apró kellemetlenségtől fosztja meg magát, aki ránk bízza magát a bevásárlást.

A későbbiekben még kiderül, hogy lesz-e miről írnunk van-e kedvünk tovább büntetni további inverz haszonérvekkel. Mára ennyit, aki a fentieket élvezi, az nem lesz a kliensünk és járjon sokat a tecsóba elnézést kérünk tőle!